Milyen volt a gyerekkorod?
Sülysápon nevelkedtem fel, egyke gyerekként,mert a húgom csak 12éves koromban született meg. Gyerekkoromban vallásos nevelést kaptam szüleimtől, de főleg a nagyszülőktől. Rendszeresen jártam katolikus templomba és hittanórákra. Történt egy dolog az életembe, 8 éves koromban, ami Istenről szól. Hittanórán egy igazságot mondott ki az akkori pap, amit most is tudok, hogy igazság, azt mondta:"Gyerekek, ha jó emberek akartok lenni, akkor az Istenhez kell, hogy tartozzatok, mert két személy uralkodik a világban, az Isten, aki Jó és az ördög, aki a rossz. Ha rossz gyerekek és rossz felnőttek akartok lenni, akkor az ördöghöz kell tartozzatok!" És ez a dolog megragadta a szívemet. Hazamentem délután az iskolából és kimentem a kertünk végére imádkozni, és így imádkoztam:" Jézus Krisztus, ha Te valóban létezel,én hozzád akarok tartozni,mert én jó ember akarok lenni, és nem akarok az ördöghöz tartozni, és nem akarok rossz lenni. Ezután még elmondtam egy miatyánkot és ennyi volt az imám, amit tudom, hogy Isten meghallgatott.
Ezek után különösebben nem foglalkoztam ezzel az imával, de a katolikus templomba szüleim kényszerítésére rendszeresen jártam. És 5-ikes koromban első áldozó is lettem. Elkezdtem komolyan figyelni ezt a vallást, hogy valóban Isten működik-e az életünkben, vagy pedig az egész csak egy hazugság. Ahogyan tanulmányoztam a templomba járó embereket és a szüleimet, sajnos azt láttam, hogy ők mind képmutató életet élnek, és az egész vallás egy nagy hazugság. Mert mit láttam? Körülnéztem egy misén, a templomban és szörnyű arculatú szobrokat láttam, amelyek vicsorogva néztek rám, dohos szagot éreztem és többnyire feketébe öltözött idős embereket láttam, akik a halál előtti éveiket abban a reményben töltötték, hogy talán üdvözülnek. Ezek után hazamentem a nagyszüleimmel a miséről és a nagyapám és a többi templomba járó személy is a kocsmába vette az első útját. És mikor hazaértünk nagyapám az ő hatalmát agresszív módon fejezte ki veszekedésekben a családon. Ezáltal rájöttem, hogy ez az egész vallásnak nincs semmi értelme, mert azt mondtam magamban, hogyha ilyen az Isten, aki jó, s ilyen az ő országa, akkor nem kell se ez az Isten se az ő országa. Ezek után 6-osztályos koromban mikor különböző rockműfajok vezették a slágerlistákat és az osztálytársaim is ennek a zenei irányzatnak hódoltak, én is kaptam tőlük ilyen jellegű kazettákat, mint Iron Maiden, Metallica, stb. Ez a zenei műfaj új erőt képviselt az én számomra.
Elkezdtem tanulmányozni a rockeréletnek minden formáját. Néztem a motoros filmeket, a szabadságot árasztó csavargó életformákat, s eldöntöttem, hogy ilyen jellegű szabadságra vágyok én is. És megtetszett ez az életmód. Szakközépiskolás koromban teljesen ennek a műfajnak éltem és ezt képviseltem, ez miatt rendszeres konfliktusom volt más zenei műfajokat képviselő személyekkel. Sőt, a baráti körömben abban gyakoroltuk magunkat, hogy sokkal különlegesebbek, s erősebbek vagyunk náluk. Ez a zene rendszeresen erőt adott az agresszivitásra. Ezáltal egyre agresszívebb természetű emberré váltam, a barátaimmal arra tettük fel az életünket, hogy minél inkább polgárpukkasztóbb életet éljünk, s megmutassuk a világnak, hogy mi mások vagyunk, ez részben sikerült is, de ehhez szükség volt olyan szerre, ami ezt a dolgot még jobban tudta energizálni, ezért a középiskolás éveim végén rászoktam az alkoholra. Először egy-két sörrel kezdődött, aztán a koncertek idejére már az egy-két sörből 8-10 lett. Az iskola elvégzése után semmiképpen nem akartam a szakmámban dolgozni, mert az akkori szakmám egy kárpitosszakma volt.
Egy olyan jellegű munkát kerestem, ami ezt a polgárpukkasztó életet még inkább valóságossá teszi.
Ezért elhelyezkedtem az egyik barátommal együtt a fővárosi Temetkezési Rt. Krematóriumába, és halotthamvasztóként kezdtem el dolgozni. Az akkori világnézetemmel ez teljesen hab volt a tortán. Mert mikor embereknek mondtam, hogy hol dolgozom, megijedtek tőlem és nem mertek velem kezet fogni az emberek és volt aki el szaladt. Ez miatt sikeres párkapcsolatom soha nem volt. Voltak akik a szakmám hallatára rohantak el tőlem, akikkel pedig picit hosszabb időre sikerült kapcsolatot teremtenek, azok az alkoholista életem és az agresszív természetem miatt hosszú távon nem maradtak meg. Ezzel a tekintélyemmel rendszeresen visszaéltem a kocsmába, mert mikor meghallották, hogy megjött a hullás, akkor mindenki vigyázzba állt a kocsmába, és féltek tőlem.
A munkahely és ez a fajta erő a sátán erejét egyre inkább felszabadította bennem. És az agresszív életemet leginkább a családom felé szeretteim felé fejeztem ki, mert uralkodtam felettük, ugyanis, az akkori fizetésemet már az első héten elittam, el buliztam a barátaimmal. Ezért a második héten kénytelen voltam a családi kasszát kifosztani,mert valamiből innom kellett, mert az alkoholnak és a rocker életnek teljes függőségébe voltam. Jártunk fesztiválról-fesztiválra, a felüdülésemet a pepsi-sziget fesztiválon éltem meg legjobban, az akkori szabadságomat teljesen ez határozta meg. Ez az agresszív életvitel és alkoholmámorban töltött éveim alatt rendszeresen személyiségem leépült, és a családommal való kapcsolatom teljesen megromlott, nagyon féltek tőlem, mert amikor számon kértek, a családi kassza kifosztásáért, akkor én rendszeresen agresszív cselekedeteket hajtottam végre ellenük. Az egyik ilyen dolog a nagymamám csípőtörését is okozta sajnos.
Miután egy buliból hazaérkezett állapotban voltam és mondtam nekik, hogy ne zavarjon senki, mert aludni szeretnék, ennek ellenére ő kopogtatott a szobám ajtaján és felakart kelteni, hogy a nagyapámnak segítsek valamit, a kertben odébb rakni, kiszóltam, hogy hagyjon békén, mert aludni szeretnék, és menjen el a szobám elől és ne jöjjön vissza. Ennek ellenére mégis visszajött és én nagyon mérges lettem és kitártam az ajtót és fellöktem és mondtam neki, hogy miért jöttél vissza, nem megmondtam,hogy senki ne zavarjon. és sajnos ott a helyszínen combnyaktörést szenvedett és ki kellett a mentőket hívni. Én akkor nagyon megijedtem, hogy mekkora bajt csináltam, és én aki nem szoktam sírni, sírva vonultam el a szobámba. És elkezdtem gondolkozni hogy mekkora egy állat vagyok.
Ezek után rendszeres csalódások érték az életemet, és egyre sikertelenebb dolgok köszöntek be az életembe. Ezáltal még inkább lázadtam a családom ellem és Isten ellen is. Ebben az időszakban volt az, hogy édesanyám megtért a Hit Gyülekezetébe. És bizonyságot tett nekem Jézus Krisztusról, és természetesen én jól elhajtottam őt és mondtam neki, hogy ne is próbálkozzon ilyen dolgokkal befolyásolni engem. Nagyon ellentétes életvitelt éltem az édesanyámmal és sokszor ő üldözött engemet a dicséretekkel és én menekültem a kocsmába, ha pedig én voltam a gyorsabb és a magnóba a metálzenét beraktam, akkor ő rendszeresen elvonult az ima szobájába. és mint utóbb kiderült, mindig értem imádkozott és böjtölt. És én még inkább be keményítettem és sátánista szeánszokon is a barátaimmal falun kívül részt vettünk. De ez a dolog 1998. márciusára megtört az életem felett. Ez a dolog egy olyan eseménnyel jött be az életembe, hogy egy munkanap után a kollégáimmal néhány sört legurítottunk, s természetesen spicces állapotba érkeztem haza. S miután otthon a vacsorámat elfogyasztottam mondtam az édesanyámnak,hogy kimegyek a presszóba cigarettát venni, amiből természetesen tudta, hogy biztosan bulizás lesz, és beszólt nekem:" Meddig akarsz még igy élni, nem veszed észre, hogy a romlás és a pokol útját járod? "
Természetesen én elkezdtem volna mondani a magam véleményét, és elkezdtem kiabálni, abban a pillanatban egy természetfölötti érintést kaptam Istentől. És hallottam egy hangot, aki beszólt nekem:"Mit csinálsz ember, hogy mersz a te édesanyáddal, aki téged felnevelt és világra hozott igy beszélni? Hol van az a 8 éves kisgyerek, aki akkor voltál, amikor imádkoztál hozzám?" s egyből láttam magamat 8 éves koromba, ahogy ott imádkozom a kert végén, s azonnal tudtam, hogy Jézus szólt be nekem, s ott a helyszínen bűnbánat szállt rám és sírva fakadtam és bocsánatot kértem az édesanyámtól, és kértem hogy meséljen nekem, hogy ő hogyan találkozott Jézus Krisztussal. S akkor elmondta a bizonyságát, és az evangéliumot, hogy Jézus mit tett értem, hogy meghalt értem a kereszten, és feltámadott a harmadik napon énérettem is, és Ő él! És meg tud engemet változtatni, ha én megakarok változni, és természetesen meg akartam változni, és szerettem volna, ha Jézus megszabadítana az akkori életvitelemtől. Mondta anyám, hogy lehetséges ez és menjek el vele egy evangélizációra, amely 2 nap múlva lesz szombaton Úriban, egy művelődési házban, amelyet a gyömrői Hit Gyülekezete fog tartani. Természetesen nagy várakozássokkal el is mentem erre az összejövetelre, igaz, hogy kirívó öltözetbe, kopasz fejjel
2 fülbevalóval és körszakállasan egy farmerdzsekiben és egy Metallica pólóban megjelentem az istentiszteleten.
Az ott levő emberek nagyon nagy szeretettel fogadtak és nem lepődtek meg külsőmön és nem zavarta őket. És láttam hogy ez a szeretet nem képmutatás, hanem valóság. Ez nagyon tetszett nekem, mikor elkezdődött az istentisztelet, nagyon tetszett, hogy élő zenével gitárral, dobokkal énekeltek az emberek Istennek. És a szolgálók teljes meggyőződéssel Istennek átadva szívükből énekeltek. Miután vége volt a dicséretnek Kulifai Gyula a gyülekezet pásztora imádkozott teljes szívéből és végre nem betanult imát mondott, és nem szűz Máriának, hanem Jézus Krisztusnak. Az ima után kihívta a Gyula a legbátrabb embereket bizonyságot tenni, ezek a bizonyságok nagyon megérintették a szívemet. És eközben a Szent Szellem nagyon nagy erővel kiáradt és az emberek betöltekeztek. És én ahogy ott ültem, elkezdtem figyelni, és irigyeltem az embereket, hogy ők alkohol nélkül is ilyen jól érzik magukat. Mondta a Gyula, hogy nem kell megijedni, azoknak se akik először vannak itt, mert ahol Isten ott van, Ő ott cselekszik is. és ha megnyitjuk a szívünket Jézus előtt, a mi életünkben is fog cselekedni. Ezért én elkezdtem vágyakozni Jézusra, és az Ő jelenlétére, és kértem, hogy érintsen meg engem, akkor én ott úgy ahogy voltam felborultam székestől. És Isten hatalmas robbanást okozott a szívemben.
És azt mondta nekem, mindegy milyen életet éltem eddig, én úgy ahogy vagyok Ő elfogad és szeret! Ezért én is elfogadtam Őt és megtértem. Ez volt 1998. március 25-én Úriban. Másnap, mikor felkeltem, tudtam,hogy Istenhez tartozom, és más ember lettem, és az alkoholt egyáltalán nem kívántam, mert Isten sokkal nagyobbat adott, mint amit az alkohol tudott nyújtani nekem. Ezért minden olyan személynek, aki bármilyen függőségbe van, azt tudom neki mondani, hogy Jézus Krisztus ma is szabadító, és aki segítségül hívja az Ő nevét, az biztosan megszabadul bármi is legyen az, amely fogva tartja őt. Ezért én a mai napig tudom, hogy szabad vagyok teljesen minden függőségtől és nagyon boldog vagyok, hogy az Úrban járhatok most már több mint 6 éve Isten jóságában és szabadságában élek, ezt kívánom mindenkinek és azt, hogy Jézus Krisztussal személyesen tudjon találkozni!
Tellér Zsolt
Nem tudom igazából mit tett de valami átok féle szált a családunkra. Az viszont egyértelmű volt, hogy a Zsidókat nem igazán szerette és ezt az apám is a mai napig is hagyomány tisztelően követi. Természetesen ezzel a háttérrel nem volt nehéz félre csúszni. Persze ez nem mentesít semmi alól. Kezdet bennem is egyre inkább hatalmat venni ez a gyűlölet és kezdetben a fen álló kommunista rendszert gyűlöltem, majd rendszerváltás után kezdtem utálni a zsidókat és mindenért őket okoltam. Természetesen később mindenkire átterjedt aki más volt mint én. 
Annyira fájt az egész, hogy bűnbánatot tartottam és minden teher rám nehezedett. Természetesen a könyveket megsemmisítettem és azóta mintha más ember lennék, nem, hogy nem gyűlölöm őket hanem szeretem és nagyon hálás vagyok értük Sőt imádkozom Izráelért és Jeruzsálem békességéért.
