A házasságunk helyreállt és újra szerelmesek vagyunk!
O Andrásné vagyok, Vámosmikolán élek a férjemmel. 1992. Október 25-én fogadtam az Úr Jézust a szívembe,
egy munkatársam és egy ismerősöm által, majd egy hónapra rá az első férjem, és a két nagy fiam, (egyik 26 éves, másik pedig 22) is megtértek, de sajnos 1994. május 21-én súlyos betegségben a férjem elköltözött az Úrhoz. 
Még abban az évben megismerkedtem a jelenlegi férjemmel és 1994. decemberében megesküdtünk.
2003. év tavaszán történt, hogy a férjem kezdett egy kicsit másként viselkedni velem szemben. Ő ugyanis állandó éjszakás munkát vállalt, így gondoltam, hogy fáradt és még járt sokat tekeedzésre, a hétvégén pedig focibíró volt, és persze nem volt kipihenve. De nagyon furcsán éreztem magam, amikor közeledett felém, olyan volt, mintha egy válaszfal húzódott volna közénk.
Munkába menetkor sokkal hamarább ment el itthonról. Én továbbra is az Úrhoz kiáltottam, kitartottam imában, gyülekezetbe jártam, de nem adtam fel, igaz sokat sírtam, hogy elhagyta az Urat, nem jár gyülibe, nem ül le velem imádkozni. Nagyon sokat beszélgettünk erről, de az ő válasza mindig az volt, hogy majd egyszer eljön az ideje. Megvettem az Imádkozó feleség hatalma című könyvet és ebből sokat imádkoztam. Közben bekerültem egy hétre a kórházba kivizsgálásra, és a férjem látogatásai csak 10 percesek voltak. Nagyon furcsán éreztem magam, tudtam, hogy valami nincs rendben nála, mert ott is durva volt velem. Kivonultam a kórházi gyepre a bibliával és imádkoztam. De amikor hazajöttem, sugdostak a hátam mögött az ismerőseim, de senki sem szólt semmit. Végre valaki elárulta, hogy nő van a dologban és a saját fiam látta őket világos nappal, hogy fogták egymás kezét. Megfordult velem a világ, és olyan fájdalom járta át a testem, hogy elmondani nem lehet. Leültem vele elbeszélgetni, de először tagadta, majd elismerte, hogy sok volt a találkozás, és csak beszélgettek, meg csak a kezét fogta meg. Hála az Úrnak megbocsátottunk egymásnak, és újra élni tudtunk együtt. Hála Istennek vége lett, és én meg tudtam bocsátani mind a kettőjüknek!
De a történetnek itt még nincs vége, mert az ördög mindenáron tönkre akarta tenni a házasságunkat. A párom továbbra sem jött el velem a gyülekezetbe, és nem ült le velem imádkozni és 2004 novemberében egy vasárnap reggel megismerkedtem egy fiatal sráccal. Ő elmondta, hogy nagyon szegények és az anyukája súlyos beteg. Én beszéltem neki az Úrról, és felajánlottam neki imasegítségemet. El is jött a testvérével együtt, majd hozzánk hívtam el és egy hétre el is jöttek, majd én is elutaztam hozzájuk. A hét közepén csütörtök körül, egész nap nagyon furcsán éreztem magam, és estére kiderült, hogy szerelmes vagyok abba a fiúba, akivel a vonaton találkoztam. Csókolóztunk, és hagytam, hogy megérintse a testem, és én eldöntöttem, hogy ha hazaérek, akkor elválok, mert a férjem nem hajlandó imádkozni, elég volt, befejeztem vele.
Amikor hazajöttem, elmondtam neki ezt, és csak lassan értette meg, hogy nem viccelek. Nagyon sírt és azt hittem, hogy belehal a fájdalomba. Én meg olyan kőkeménnyé váltam vele szembe, hogy szinte nem érdekelt a fájdalma. Innentől ahová mentem, oda jött velem, és még továbbra is kitartottam a válásom mellett, és ő, a férjem, nagyon összetört. Lemondott a fociról, a tekéről. Mondtam, hogy a tekét hagyja meg, mert tudtam, hogy szereti csinálni. Egyre jobban hajoltam a férjem felé vissza, akkor már tudtam, hogy ki vagyok, és hogy hová tartozom.
A könnyeimet a mosogatásba fojtottam, utána elmentünk sétálni az Ipoly partjára, megvallottuk egymásnak a bűneinket és én teljesen szabadnak éreztem magam. Nagyon megváltozott az életünk attól a pillanattól kezdve. Másnap mentünk fel Pestre, egy háromnapos összejövetelre, ő még ott is nagyon sírt, mert rájött ő is és én is mennyire szeretjük egymást. Megbocsátott nekem teljesen. Megváltoztatta az Úr az egész valómat és a férjem is, ugyanezt érezte. Soha nem éreztünk még ilyen furcsa és égető belső Isteni szerelmet, amit akkor az Úrtól kaptunk. Először a szeretetét adta, majd a szerelmet égette bensőnkbe. Ez pedig még mindig tart a férjem felé és vissza is.
Teljesen szabadnak érezzük magunkat, pedig én 46 éves vagyok.
A házasságunk megmentését az Úrnak köszönhetem, aki segített a helyrehozatalban!
Engem az Úr egy mocskos helyről hozott vissza, egy fertőből, a férjem pedig kapott egy hatalmas pofont, hogy térjen meg, mert elveszti a feleségét. Nagyon süllyedt a hajó, már csak árbóca vége látszott ki, az is alig. Ekkor az Úr kihozta a hajót és egy VALÓSÁGOS, ÚJ HÁZASSÁGOT KAPTUNK AZ ÚRTÓL<6>
Azt üzenem a keresztény házasulóknak, és az embereknek, hogy ne a válást keressék először, hanem Isten országát. Először a Te életedet kell megváltoztatni, majd a párodét és sok-sok kitartás kell.
Vissza a menühöz
Ez a hölgy szólt aztán egy testvérnek, hogy vigyenek el egy szállásra. Címet cseréltünk egymással. Közbe én kértem az Urat, hogy mutassa meg ki lesz a feleségem. Szeptemberben aztán levelet kaptam egy nőtől, Vámosmikoláról. Az írta, hogy ne haragudjak, hogy ilyen későn írt. Az a hölgy volt, akit a Duna parton megkérdeztem. Én is írtam neki és minden másnap váltotta egymást a levelünk. Én az Úr elé álltam újra, hogy mutassa meg az akaratát, és azt kaptam, hogy
Ő rájött hogy becsapták, mondta, hogy igazam van, és igaza van az Úrnak is. Kérte, hogy menjünk le az Ipoly folyó partjára imádkozni, és én akkor már éreztem, hogy most vissza fogom kapni őt, és ott bocsánatot kért, elmondott mindent őszintén, és én nagyon sírtam. De az Úr megbocsátott mindkettőnknek, és adott egy 360 fokos fordulatot. Én teljes szívemből megtudtam bocsátani a feleségemnek, kértem az Urat, hogy adjon még nagyobb szeretetet mindkettőnknek. 
