Keresztény szülők gyereke vagyok és kisgyerekkoromtól kezdve gyülekezetbe jártam egy olyan kis egyházban, ahol a teljes evangéliumot hirdették. Jártam vasárnapi iskolába, (gyerekek vasárnapi biblia ismereti oktatása) ahol elég sok Bibliai történetet megértettem és sok Bibliai igét kívülről megtanultam! Jártam a gyülekezetbe is, ahogy ezt elvárták tőlem. 14 évesen alá is merítkeztem. Ezután éltem a hívők átlag életét, nem vettem részt bulikban, bár soha nem értettem, miért nem tehetem meg azt, amit mások büntetlenül megtehettek.

Vagyis látszólag minden téren becsületes életet éltem, ami kifelé lemondásokat jelentett. Elméletbe tudtam, hogy mit miért teszek, csak magamba nem értettem, mi ez a sok tiltás. Vagyis cselekedetekből akartam megigazulni. Azt hittem, ha megfelelek a bibliai paramétereknek, akkor minden rendben van és tuti az üdvösségem.

Mai szemmel ez olyan lehetett, mint a farizeusok a Bibliában! Természetesen Jézusról soha nem beszéltem, inkább Istenről és a szeretetről. Ha kiderült valahol rólam, hogy hívő vagyok, nagyon szégyelltem magam. Tudták egy páran a környezetemben, hogy járok gyülekezetbe, de inkább kerültem a témát. Az alkalmaink nagy áhítatban teltek és közben énekeltem a kórusban is.

De nem tudtam, mi a kegyelem, az énekek szövegeit is rutinból énekeltem, bele se gondoltam a tartalmukba, hacsak nem valami sirató ének volt! Közben megtért egy világi barátom és attól kezdve mindig Jézusról beszélt, teljesen meglepett ez a lelkesedése. Elhívott egy alkalomra, ahol nem is értettem mi történik. Ugyanis olyan szívből imádták Istent meg Jézust a tettéért, hogy csak pislogtam. Rajtuk látszott, hogy tudják azt, amit én csak olvastam. Először a vallásos énem jött a szövegével, hogy ez egy buli, ami itt van, de belülről tudtam, hogy igazuk van, de természetesen ahhoz, hogy ezt beismerjem, meg kellett aláznom a vallásos tradíciós démonaimat, ami addig uralkodott rajtam. Azt mondtam, ha Isten ilyen laza és nem átszellemült dicséretet kér, akkor ezt akarom neki adni. Azóta én is megszabadultam a vallásos álarctól és tudom mi a kegyelem, hála érte Jézusnak.

Ha ebben a helyzetben vagy, Te is törj ki, megéri, mert a vallás nem üdvözít, sőt csak kárt okozott az emberiségnek, mert mögé bújtak a gyilkosok, de ha megismered Jézus Krisztust mint személyes megváltódat akkor megtapasztalod, hogy él és meg akar változtatni. Az elfuserált vallásos életedet tartalommal akarja megtölteni!!!

Gábor

- Milyen háttérbe születtél?
- Úgy kezdődött, hogy katolikus háttérből jöttem és anyukám megtért, nem itt, mert akkor még kisebb házi csoport volt, és én vele jártam. Mikor átment a Hit Gyülekezetébe én is mentem. És én nagyon szerettem oda járni, és nekem sok barátnőm volt. Már 4 éves koromban vitt anya mindenhova. 6 éves koromban megtért egy barátnőm. Nagyon szerettem azt a lányt, és anya kérdezte nem azért akarok-e megtérni, mert ő is, de én mondtam, hogy Istent akarom választani az életemben és tényleg, Isten velem van, azt éreztem. És sokat imádkoztam, bár amikor nem volt olyan nagy szükségem, nem olvastam annyit a bibliát…

- Te az életedben miért érezted, hogy meg kell térni?
- Nem éreztem magam bűnösnek, azt éreztem, hogy ha nem Istent választom, akkor mást kell választanom, és úgy éreztem, két lehetőség van. Tulajdonképpen nem is tudatosult, hogy van ez.

- Mit éreztél, milyen változás volt az életedben?
- Az volt a változás, hogy volt egy történet, hogy én kis koromban, egy közértben voltam és én beleraktam a zsebembe egy kis cukorkát ami a földön volt, vagyis elloptam. Utána rendkívül nagy lelkiismeret furdalásom volt. Letérdeltem és sírtam és tudtam, hogy mi a rossz és tudtam az Úrnak rossz, és nagyon rosszul esett.

- És mikor már tudatosult miért választottad ezt az utat, miben változott az életed?
- Én negyedikes koromban új iskolába kerültem, ott rossz társaságba keveredtem, beszéltem az Úrról, közbe rosszul éreztem magam. Embereknek akartam tetszeni, és a társaim nem barátkoztak velem, kiközösítettek. Imádkoztam, és akkor kezdtem teljesen az Úrhoz menni, és Isten válaszolt! Egy hetedikes lány lett a barátnőm, aki Isten szerint él és én róla vettem példát, de így ketten lettünk kiközösítve, de újra az Úrhoz fordultunk, imádkoztam. Beiratkoztam a gimibe és sok barátnőm lett. Azt mondom Isten csinálta ezt az egészet! Jó látni, hogy megadja nekem, amit kértem! - Te mit üzensz azoknak, akik ugyanezzel küzdenek?
- Azt üzenem, hogy válasszák Istent, mert nekem megváltoztatta az életemet, amit kértem, azt megadta. Ha valaha egyedül éreztem magam, van valakim.